Miért nem szabad a mozgást elhanyagolni?
A mozgás jótékony hatásaival sok száz könyv, tanulmány, újságcikk foglalkozik, tele tippekkel, ötletekkel, hogyan és mikor mozogjunk, melyek a legjobb mozgásformák és még sorolhatnánk.
Ezek többsége azonban az egészséges vagy legalábbis „mozogni tudó” egyének szemszögéből közelíti meg a kérdést. De mi a helyzet az ágyhoz kötött, mozgásában korlátozott, tartósan gyenge, vagy éppen lábadozó betegekkel? A válasz egyértelmű: a mozgást náluk sem szabad elhanyagolni!
Az ilyenkor használatos eszközökön kívül fontos, hogy a beteg mozogjon is. Ugyanis a torna nemcsak az izmokat és ízületeket mozgatja át, de gyakorlatilag minden szervünknek jót tesz. Ráadásul a rendszeres és nem túl erős torna a hangulatot is javíthatja. Biztosan jót tesz a beteg lelkének is, ez pedig elengedhetetlenek a gyógyuláshoz vagy a megfelelő életminőséghez. Természetesen itt nem egy teljesítmény orientált mozgásról beszélünk és nem a testi korlátok, határok feszegetéséről. Az ilyen betegek esetében fontos a kíméletes, fokozatos mozgás, semmit sem szabad erőltetni!
Lássuk, miért is hasznos a torna?
Nézzük kissé részletesebben, hogy miért tesz jót a mozgás, mozgatás, ha ágyhoz kötött az életünk akár rövidebb, vagy hosszabb ideig! Fontos tudni, hogy ilyenkor a tartós fekvés következtében fellépő problémák igen súlyosak is lehetnek: a thromboembólia, a tüdőgyulladás, az izmok elsorvadása és még más betegségek is kialakulhatnak a tartós fekvés, a mozgás hiánya miatt. Jó hír, hogy mindez megelőzhető a megfelelő tornával!
Mozgás és tornagyakorlatok alatt persze nem az extrém mozgásformákat, vagy egyéb megerőltető mozdulatokat értjük. Ezek az átmozgató gyakorlatok egyszerűen kivitelezhető, kíméletes és könnyen megjegyezhető sorozatok. A cél, hogy a gyengébb, elesettebb betegek is el tudják végezni: egyszerű kar- és lábhajlítások, csukló- és bokakörzések, fejkörzések, izomfeszítések.
Azért arról se feledkezzünk meg, hogy nem árt, ha szakemberhez fordulunk! Az otthoni, gyógyító tornagyakorlatok bemutatása, megtanítása gyógytornász feladata. Amennyiben szakorvos rendeli el, akkor a gyógytornász látogatásai térítésmentesek. Szerencsére a legtöbb gyakorlat egyszerű és könnyen kivitelezhető, tehát néhány látogatás után már a gondozó is segítheti a tornát, később pedig már önállóan végeztetheti a mozdulatokat a beteggel.
Persze ettől függetlenül érdemes a gyakorlatok leírását, sorrendjét leírni és azt is, hogy mi az, ami jól ment és mivel voltak esetleg gondok. Ez a „naplózás” fontos információkat adhat a kezelőorvosnak is!
Mit tehetünk, ha a beteg nem akar mozogni?
Sajnos akadnak olyan esetek, amikor a beteg nem akar tornázni, legszívesebben csak feküdne vagy ücsörögne. Erre figyeljünk oda, mert könnyen elhagyhatja magát! Érdemes ezt az állapotot elkerülni: a beteget próbáljuk meg valamilyen úton módon biztatni, motiválni a mozgásra, hiszen az minden szinten jót tesz az állapotának! Persze először próbáljuk meg kideríteni, hogy mi okozza nála ezt az ellenállást? Mert a pszichés ellenálláson kívül az is lehet, hogy túl fájdalmasnak, kényelmetlennek vagy megterhelőnek találja a mozgást? Esetleg unalmasnak, monotonnak, vagy feleslegesnek tartja? Ezeket a kérdéseket, problémákat beszéljük át a beteggel, de az ápoló, a gyógytornász és a szakorvos is sokat segíthet a megoldásban. A lényeg, hogy ne tűnjön el a motiváció, ennek érdekében pedig akár bizonyos időközönként, lehet új gyakorlatokat, gyakorlatsorokat bevezetni, hogy elkerüljük a monotonitást!
