Miért kockázati tényező a túlsúly?
A megnövekedett testzsír, főleg a hasi zónában a vizelet visszatartási problémák kialakulásának vagy súlyosbodásának kockázati tényezője lehet. A túlzott testzsír terheli a szervezetet, megzavarja a normál funkcióit és általános folyamatait. Különösen a hasi zsír felhalmozódása veszélyes, főleg, ha a szervek körül alakul ki, mivel ebben az esetben fokozott nyomást gyakorol a belső szervekre, ezáltal a húgyhólyagra is.
Az egészséges medencefenék ereje és izomzata egy darabig ellensúlyozhatja ezt a nyomást, de ha már túl erőssé válik, az izmok ellenállása csökken. Főképpen köhögés és tüsszögés során fordulhat elő kezdetekben enyhe vizeletszivárgás. Később ez súlyosbodhat és erős vizelési inger keletkezik, az inkontinencia tartóssá válhat. A további súlygyarapodás pedig tovább fokozódhatnak a tünetek.
A hölgyek a terhesség és a menopauza miatt nagyobb kockázatnak vannak kitéve. A kor előrehaladtával, a hormonális változások, gyermekvállalás egyértelműen gyengíti a medencefenék izmait. Ennek következtében a hólyagra egyre nagyobb nyomás nehezedik.
Az elhízással kapcsolatba hozható inkontinencia-típusok
A túlsúlyos betegek többnyire az inkontinencia alábbi típusaival küzdenek: stressz inkontinencia és a késztetéses inkontinencia.
A stressz inkontinencia az egyik leggyakoribb vizelet visszatartási probléma. Ekkor a tüsszögés, köhögés, edzés, nehéz tárgy hirtelen emelése közben jelentkezhet a baj vizeletszivárgás, vizeletcsepegés formájában.
A késztetéses inkontinencia esetén fokozódik, gyakoribbá válik a hólyag-összehúzódás, ami azt eredményezi, hogy gyakrabban kell a mosdóba járnunk. Ezen kívül előfordulhat még a túlsúly esetében is a késztetéses és a stressz inkontinencia kombinációja, ezt az állapotot kevert inkontinenciának nevezik.
Testtömeg csökkenés hatása az inkontinenciára
Szerencsére már rengeteg tanulmány és kutatás áll rendelkezésünkre, amelyek a túlsúly és az akaratlan vizeletszivárgás kapcsolatát vizsgálják. Például egyes tanulmányok szerint a stressz inkontinenciában szenvedő megnövekedett súllyal rendelkező hölgyek esetében a fél év alatt bekövetkezett 8%-os testtömeg-csökkenés 70%-kal csökkentette a vizelet visszatartási problémákat.
A kutatások szerint a teljes testtömeg 5-10%-a közötti fogyás már elég ahhoz, hogy jelentősen csökkentse a vizelet inkontinencia tüneteit. A súlycsökkenés következtében a hólyagra nehezedő nyomás is csökken, amely jelentősen enyhíti a kellemetlenségeket.
Az inkontinencia esetében alkalmazott konzervatív terápia részeként tehát kiemelt figyelmet kell fordítani a testsúly csökkentésére, egyúttal a medencefenék izmainak erősítésére is.
Milyen mértékű fogyás, mennyiben javít a kialakult helyzeten?
A kutatások szerint a testtömegük 5-10%-át elveszítő nők nagyjából háromnegyede elégedett volt a tünetek csökkenésével, enyhülésével vagy valamilyen mértékű változásával. Egy 80 kg-os hölgynél ez 4-8 kg leadását jelenti, tehát kevés súlycsökkenés is már nagyban javíthat a helyzeten. Persze ez fordítva is igaz, az ilyen viszonylag kismértékű súlygyarapodás is már súlyosbíthatja a tüneteket.
Összefoglalva a csekély, 5-10%-os súlyvesztés a vizelet-inkontinencia tünetek statisztikailag és klinikailag szignifikáns csökkenésével és a problémák javulásának köszönhetően a páciensek elégedettségével is járt.
A súlycsökkentéssel elért számos egészségügyi előny következtében ezt a megközelítést az inkontinenciában szenvedő túlsúlyos hölgyek, de férfiak esetében is elsődleges kezelésnek kellene tekinteni a vizeletürítési problémák esetében.
A fogyás abszolút elsődleges módszer és lépés lehet az inkontinencia tüneteinek csökkentésére, emellett persze a célzott medencefenék edzés, a kérdéses izmok erősítése is támogathatja a gyógyulást. A megfelelő edzés és mozgás - szakember útmutatásával - nagyban elősegíti a regenerációt és a tünetek enyhítését.
