A pelenkázás talán egyidős az emberi történelemmel, de nem a mai, szó szoros értelmében pelenkázták anno az édesanyák a csöppségeiket.
A legkézenfekvőbb megoldás a problémára az volt, hogy minél hamarabb próbálták megtanítani a kicsiket a szobatisztaságra. Persze, egy újszülött apróságnál ez nem volt opció, így megoldást kellett találni a babapopsik szárazon tartására.
A középkori anyukák bevált szokása volt szoros pólyába kötni a babákat. A vastag, körbetekert textiltömeg miatt, a kicsik mozogni is alig tudtak. Ha épp közvetlenül a pelenkázás után történt a „kis- vagy nagydolog”, nem cserélték ki azonnal, napokig vagy hetekig is feküdhetett benne a baba. Ebben a korban úgy hitték, hogy a bébi pisije fertőtlenítő és gyógyító hatással van a gyermekre.
A pólya levételénél, pisi esetén csak levették és a napon megszárították, majd adták is vissza a babára. Létezett olyan pólya is a 14-15. században, aminek az ülepe szabadon hagyta a babát, így a popsija alá elég volt nedvszívó matériákat tenni. Bizonyos kultúrákban a textileket szőrmeanyagba csomagolt mohával vagy szárított fűvel helyettesítették. Meleg időben a gyerekek többnyire csupaszon voltak, így hamarabb szobatiszták is lettek.
Az 1800-1900-as években jött az áttörés: a babapopsikat vászonból, pamutból, bambuszból, kenderből vagy műanyag szálakból készült pellusok fedték. Ezek négyzet alakúak voltak, a babákra hajtogattak és biztostűvel rögzítettek.
A szövetpelenkák megjelenéséért Maria Allennek lehetünk hálásak, aki 1887 Amerikájában ért el sikert. A külső borítása gyapjúból vagy gumiból volt, hogy a nedváteresztést kipipálhassák, de sajnos a gumi irritációt, pelenkakiütést és fertőzéseket is okozott a csöppségeknek.
A 20. század közepén kezdett el átalakulni az eldobható pelenka. 1944-ben, egy Hugo Drangel nevű papírgyártó cellulóz pelenkabetétekkel próbálkozott, ami a durvasága és minimális nedvszívó képessége miatt nagyot bukott.
Marion Donovan 1946-ban a kislánya fürdetése közben jött rá, hogy zuhanyfüggönyből vízálló nejlonborítást lehet készíteni, ami a pelenka köré varrva vízálló borítást képez. Így alkotta meg az első vízálló pelenkaborítást, amit 1950-ben szabadalmaztatott és vállalkozása óriási sikereket ért el. Kevesen tudják, de az első eldobható papírpelenka is az ő nevéhez fűződik.
Az 1950-es években kezdték el kifejleszteni a mai tépőzáras pelenkákat, melyek a ’80-as évektől megjelentek hazánkban is, megkönnyítve minden édesanya életét. Ugye, milyen szerencsések vagyunk manapság?
Webshopunkban kiváló minőségű Libero pelenkákkal várjuk, amik különleges kialakításuknak köszönhetően, kíméletesek a babapopsival és az anyukákkal egyaránt!
